Sikeres
foglalás

Az orvostudomány és a technológia összefonódása nem újkeletű, ám a mesterséges intelligencia (MI) térnyerésével egy olyan etikai és jogi ingoványba léptünk, ahol a határvonalak elmosódnak. Amikor egy algoritmus elemzi a röntgenfelvételt, vagy javasol kezelési tervet, az orvos keze alá dolgozik. De mi történik akkor, ha a „fekete doboz” – amelynek döntési folyamatait sokszor maguk a fejlesztők sem látják át teljesen – téved?

Ez a kérdés nem csupán az orvosi rendelőkben visszhangzik. Ugyanezzel a feszültséggel néz szembe a könyvvizsgáló, az adószakértő és a jogalkalmazó is.

A diagnózis és a főkönyv: Párhuzamos kockázatok

Az Adózóna.hu cikke rávilágít: az orvosi felelősség alapvetően a „szakma szabályainak betartásán” alapul. Ha az orvos vakon bízik az MI-ben, és elmarad a kontroll, az műhibának minősülhet.

Vegyük át ezt a logikát a számvitel és az adózás világába. Ma már léteznek szoftverek, amelyek automatikusan kontíroznak, felismerik az adóeltéréseket, vagy éppen „optimalizációs” javaslatokat tesznek.

• Ki felel, ha az algoritmus rosszul értelmez egy fordított adózás alá eső ügyletet, és a NAV súlyos adóbírságot szab ki?

• Mentesülhet-e a könyvelő vagy az adótanácsadó azzal az érvvel, hogy „a szoftver ezt dobta ki”?

A válasz itt is a szakmai gondosság körében keresendő. Ahogy az orvos sem válhat az MI puszta végrehajtójává, úgy a pénzügyi szakember sem delegálhatja a végső felelősséget a technológiának. Az MI nálunk is csak segédeszköz: a „human-in-the-loop” (ember a folyamatban) elve szerint a végső szót az embernek kell kimondania. Ha a gép hibázik, és mi nem vettük észre, a mulasztás a miénk.

Büntetőjogi vetület: Szándékosság vagy gondatlanság?

A kérdés legsúlyosabb rétege a büntetőjog. A hatályos magyar Btk. szerint büntetőjogi felelőssége csak természetes személynek lehet. A gép nem büntethető. Az orvosi területen a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállása merülhet fel. Ha az orvos az MI-re támaszkodva téves döntést hoz, a bíróságnak azt kell vizsgálnia: elvárható volt-e tőle a gép eredményének felülbírálata? Ugyanez a dilemma jelenik meg a gazdasági bűncselekményeknél (pl. költségvetési csalás)

Ha egy mesterséges intelligencia által vezérelt adóoptimalizáló rendszer olyan struktúrát hoz létre, amely utóbb jogsértőnek bizonyul, ki a tettes?

1. A fejlesztő, aki az algoritmust írta?

2. A tanácsadó, aki az algoritmust alkalmazta?

3. Vagy a cégvezető, aki jóváhagyta a bevallást?

A jelenlegi joggyakorlat szerint a technológia használata nem mentő körülmény, sőt: a technológia nem megfelelő ismerete vagy a kontroll hiánya a gondatlanságot alapozhatja meg.

Az Európai Unió AI Act-je (a világ első átfogó MI-szabályozása) kockázati kategóriákba sorolja a rendszereket. Az orvosi diagnosztika és a pénzügyi szektor bizonyos elemei a „magas kockázatú” kategóriába eshetnek, ami szigorú átláthatósági és felügyeleti kötelezettséget ró a felhasználókra. A magyar Polgári Törvénykönyv (Ptk.) felől nézve a kárfelelősség központi eleme a felróhatóság. „Úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható?” Ha egy szakértő (orvos vagy adótanácsadó) kritikátlanul elfogad egy olyan gépi eredményt, amely szakmai szemmel gyanús kellene, hogy legyen, a felelősség alól nem mentesül.

Záró gondolatok: A bizalom ára

Az orvos és a beteg, valamint az adószakértő és az ügyfél kapcsolata egyaránt a bizalmon alapul. Ezt a bizalmat nem a gépnek, hanem az embernek adják. A mesterséges intelligencia nem fogja kiváltani a felelősségünket, csupán átalakítja azt. Már nem az a dolgunk, hogy minden adatot mi vigyünk be, hanem az, hogy minden gépi kimenetet a szakmai intuíciónk és tudásunk szűrőjén engedjünk át. Az igazi kockázat nem abban rejlik, hogy a gép téved, hanem abban, ha mi elfelejtünk kételkedni benne.

Kié tehát a kockázat? Jogi értelemben – egyelőre és még jó ideig – változatlanul azé a szakemberé, aki a nevét adja a döntéshez. A technológia csak egy toll a kezünkben; az, hogy mit írunk vele, a mi felelősségünk marad.