Sikeres
foglalás

A digitális világban a képernyő előtti munkavégzés szinte elkerülhetetlen. De mi a teendő, ha a munkavállaló látása megromlik, és szemüvegre van szüksége a munkájához? Munkáltatóként mikor kötelező és mikor lehetséges a szemüveg, kontaktlencse költségeit átvállalni, és mindezt hogyan tehetjük meg adómentesen? Adószakértőként járom körbe a legfontosabb kérdéseket.

Mikor kötelező a szemüveg biztosítása?

A törvény egyértelműen fogalmaz: a munkáltatónak kötelessége biztosítani a munkavállaló számára az éleslátást biztosító szemüveget, amennyiben az a munkavégzéséhez szükséges. Ez a kötelezettség elsősorban a képernyő előtti munkavégzésre vonatkozik.

A jogszabályi háttér:

• 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet: Ez a jogszabály írja elő a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeit. Meghatározza, hogy ha a munkavállaló naponta legalább 4 órán keresztül képernyős eszközt használ, a munkáltatónak biztosítania kell számára a rendszeres látásvizsgálatot, és szükség esetén a munkához szükséges szemüveget.

A kötelező térítés feltételei:

1. Foglalkozás-egészségügyi vizsgálat: A folyamat egy orvosi vizsgálattal indul, ahol megállapítják, hogy a látásprobléma összefüggésbe hozható-e a munkakörrel.
2. Szemészeti szakvizsgálat: Amennyiben az üzemorvos indokoltnak tartja, beutalja a munkavállalót szemész szakorvoshoz.
3. Orvosi javaslat: A szakorvos igazolja, hogy a munkavállalónak a munkavégzéshez speciális szemüvegre van szüksége. Fontos, hogy ez a dokumentum egyértelműen összekösse a szemüveg szükségességét a konkrét munkakörrel.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, a munkáltatónak meg kell térítenie a minimálisan szükséges szemüveglencse és a hozzá tartozó keret költségét. Ez a juttatás a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 1. számú mellékletének 8.8. pontja értelmében adómentes.

A dokumentálás és az adminisztráció kulcsa

Az adómentesség feltétele a precíz dokumentáció. Az alábbiakra mindenképp szükség van egy esetleges adóellenőrzés során:

• Az üzemorvosi és a szemészeti szakvizsgálat eredménye, amely igazolja a szükségességet.
• A munkáltató nevére és adószámára kiállított számla.

Kinek a nevére szóljon a számla? A számlának minden esetben a munkáltató nevére kell szólnia! Ha a munkavállaló nevére szól, a térítés már nem minősül adómentes juttatásnak, hanem a munkavállaló bérének részeként adó- és járulékkötelessé válik.

Mi a helyzet a számla áfájával? Amennyiben a szemüveg a cég adóköteles tevékenységéhez szükséges (ami irodai munkakörben jellemzően fennáll), a számlában szereplő ÁFA a vállalkozás számára levonható.

Különleges esetek és gyakori kérdések

Lehet kontaktlencse is? Igen, a szabályozás a kontaktlencsére is vonatkozik. Ha a szakorvos azt állapítja meg, hogy a munkavégzéshez kontaktlencse szükséges (például a munkakör sajátosságai miatt), annak költsége is elszámolható adómentesen a fenti feltételekkel.

Mi van a napszemüveggel? A hagyományos napszemüveg térítése nem adómentes. Kivételt képez, ha a napszemüveg egyben védőeszköznek is minősül. Például egy építőipari munkásnak, hegesztőnek vagy hivatásos sofőrnek a munkaköri leírása és a munkavédelmi szabályzat előírhatja speciális, UV-szűrős vagy dioptriás védőszemüveg használatát. Ebben az esetben a térítés szintén adómentes, de itt már nem a képernyős rendelet, hanem a munkavédelmi előírások az irányadók.

Van felső értékhatár? A jogszabály "minimálisan szükséges" szemüveget említ, konkrét összeghatárt nem szab meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy alap keret és a munkához szükséges lencse ára számolható el. Ha a munkavállaló drágább, dizájner keretet választ, a munkáltató dönthet úgy, hogy csak az alapkeret árát téríti meg, a különbözetet pedig a munkavállaló fizeti. Ezt érdemes belső szabályzatban rögzíteni.

Mi történik, ha nem szabályosan járunk el?

Ha a szemüvegtérítés nem felel meg a fenti feltételeknek (pl. nincs orvosi igazolás, a számla a magánszemély nevére szól), a juttatás elveszíti adómentességét. Ilyenkor a kifizetett összeg a munkavállaló bérjövedelmének minősül, ami után a munkavállalónak SZJA-t, a munkáltatónak pedig szociális hozzájárulási adót kell fizetnie. Ez jelentős többletköltséget ró mindkét félre.