Sikeres
foglalás

A legtöbb vállalkozói beszélgetésen, ha szóba kerül a bérfizetés, hamar előkerül a cinkos kacsintás: „Mindenki minimálbérre jelent be, a többit meg megoldjuk máshogy.” Sokan ezt a magyar valóság részeként, egyfajta szükséges rosszként, vagy ami még rosszabb, élelmes „adóoptimalizálásként” kezelik. Gazdasági büntetőjogászként azonban kötelességem felhívni a figyelmet: ez nem ügyeskedés, hanem súlyos bűncselekmény. A tegnapi hírek pedig kristálytisztán megmutatták, mi a tét.

A 757 milliós ébresztő

A friss hírek szerint a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség vádat emelt egy cégvezető és adminisztrátora ellen, akik a klasszikus „szürke foglalkoztatást” űzték ipari méretekben. A recept a szokásos volt: a dolgozókat minimálbérre jelentették be, a fizetésük valódi részét pedig zsebbe, borítékban kapták meg.

Ami sokaknak „csak egy kis spórolásnak” tűnik, az a büntetőjog nyelvén költségvetési csalás. Ebben az esetben a „spórolás” mértéke egészen megdöbbentő: 757 millió forintnyi járulékot és adót nem fizettek be.

Miért gondolják sokan tévesen, hogy ez „belefér”?

A vállalkozók jelentős része úgy tekint a fekete- vagy szürke bérezésre, mint egy adminisztrációs szabályszegésre, amit legrosszabb esetben egy NAV bírsággal meg lehet úszni.

Ez óriási tévedés!

Amikor valaki szándékosan hamis adatokat szolgáltat a hatóságnak (hamis bevallásokat nyújt be a bérekről), és ezzel kárt okoz az államkasszának, az a Büntető Törvénykönyv szerint szabadságvesztéssel büntetendő. Nem szabálysértés, nem „ejnye-bejnye”, hanem bűntett.

Fontos tudatosítani: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kockázatelemző rendszerei ma már elképesztő pontossággal szűrik ki az anomáliákat. Látják, ha egy szektorban a cégek többsége gyanúsan csak minimálbért fizet, miközben a forgalmuk vagy az életvitelük mást mutat. A mostani 757 milliós lebukás is bizonyítja, hogy a hatóság nemcsak a milliárdos áfacsalókra, hanem a bérjellegű csalásokra is „tüzel”.

A tét: A szabadságod és a vagyonod

A cikkben szereplő esetben az ügyészség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással vádolja az elkövetőket.

• Tárgyi súly: Ilyen értékhatárnál (500 millió forint felett) a büntetési tételkeret 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés.
• Vagyonelkobzás: A börtön mellett az állam „viszi a vagyont” is. Amit a cég megspórolt a járulékokon, azt a büntetőeljárás során kamatostul veszik vissza – akár a magánvagyon zárolásával is.

Aki még mindig abban a hitben él, hogy a borítékos fizetés megéri a kockázatot, annak újra kell számolnia a matekot.

1. A lebukás esélye: Folyamatosan nő
2. A büntetés mértéke: Drasztikus
3. A megoldás: A bérek kifehérítése

Tudom, hogy a bérterhek magasak. De gazdasági jogászként azt látom, hogy egy büntetőeljárás költségei, a zárolt számlák, az elveszített üzleti hírnév és a börtön fenyegetése sokkal drágább, mint a törvényes működés.

A kérdés tehát nem az, hogy „meg tudjuk-e oldani okosba?”, hanem az: Megéri-e kockáztatni a szabadságunkat pár millió (vagy akár 700 millió) forintért?

A válasz egyértelmű: Nem.

Ha esetleg valami véletlen folytán magadra ismertél …. Cselekedj és Hívj !!

‍